Miért harangoznak délben?

Bizánc eleste (1453. május 29.) után három évvel már Nándorfehérvárt (Belgrád) ostromolták a törökök. Európa önvédelmét a pápák irányították. Jézus Krisztus egyik tanításában így szólt: "Ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakaszában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön." (Mt. 24, 43)

Az akkori pápa, V. Miklós is Kapisztrán János ferences szerzetest a német uralkodóhoz küldte, hogy a török elleni háborúhoz segítségüket kérje. Tanácskoztak is sokat, de nem segítettek. Utódja, III. Callixtus már a nép köréből toboroztatott kereszteseket a keresztyén népek védelmére, mert a széles körű diplomáciai erőfeszítések nem sok sikert hoztak. Anglia és Franciaország a százéves háborúra hivatkozva távol maradtak, és csak egyes lovagok indultak el Magyarország felé a keresztes hadjáratra. Portugália ugyan kiállított egy flottát, de azt végül visszahívta saját védelmére és mert nem látott hasznot Konstantinápoly visszafoglalásában. Genova pedig a pápai támogatással kiállított erős flottával inkább Aragónia ellen vonult. Ezzel két fontos szövetségest is elvesztett Callixtus. A Velencei Köztársaság pedig már korábban üzleti szövetségre lépett az Oszmán Birodalommal, ezért nem igyekezett az ellene szerveződő felszabadító háború megsegítésére. III. Frigyes, német-római császár pedig nyíltan kijelentette, hogy nem vesz részt egy olyan háborúban, amely egyértelmű előnyökkel jár Magyarország számára. Frigyes a magyar trónon ülő V. László ellensége volt, ugyanis a szintén Habsburg uralkodó nem volt hajlandó szövetségre lépni vele és neki alárendelni országát. Mindössze a közvetlen fenyegetettségben élő uralkodók figyeltek fel Callixtus hívó szavára. A pápai udvar adókat vetett ki egész Európára, hogy azzal fedezni tudja a hadjárat költségeit.V. László királyunk kiváló emberek segítségével szervezte meg a hadjáratot. Egyrészt kiskorúságának idején kormányzója, Hunyadi János vállalta a seregek vezetését, aki mellett a ferences Kapisztrán János segített katonákat toborozni. A kivételes képességű szónok sokakat vonzott Hunyadi keresztes seregébe. Emellett Kallixtus 1455-ben Budára küldte Carvajal bíborost, aki az egyház teljes támogatását biztosította a harcokhoz.Végül is a magyar nép köréből toborzott nagyszámú, de a hadviselésben járatlan kereszteseket. 

A hadjárat végül Nándorfehérvár előtt érkezett fordulópontjához. Hunyadi, Kapisztrán és Carvajal is jelen volt a vár védelménél. A hatalmas sereggel felvonuló II. Mehmed újabb bulla kiadására ösztönözte Callixtust. 1456. június 29-én kiadta az úgynevezett Imabullát, amelyben a pápa elrendeli a déli harangszót minden keresztény egyházmegyében. A naponta megszólaló harang imára szólította a keresztényeket, hogy ezzel kérjék a török ellen harcoló seregek győzelmét. 

Nándorfehérvárt a törökök akkorra már bekerítették. Ostromuk olyan elszánt, hogy mikor éjszaka már harmadszor is betörnek a vár külső udvarára, Szilágyi Mihály már előkészületeket tesz a vár kiürítésére. Újabb keresztesek jönnek be a várba és erősítik a védelmet. Ekkor már Hunyadi János katonái támadnak. Kénbe mártott rőzsét, lángoló venyigét dobálnak a törökökre. A tűz a törökök ruháin terjed, a támadók megtorpannak, a tömeg visszahömpölyög.

 A kereszteseket feltüzelte az éjszakai támadás sikertelensége. Parancs nélkül kezdik nyilazni, támadni a törököket. Kapisztrán csónakba száll, hogy visszahívja őket, de azok kérik, hogy vezesse őket a harcban. Ő dönt: "Ez a győzelemnek nagy napja, melyet vártunk. Menjünk!" A keresztesek legázolják a törökök balszárnyát, elfoglalják az ágyútelepeket. Mohamed testőreivel támad ellenük. Jön már Hunyadi János is. A törökök három ellentámadása összeomlik. A hetvenéves Kapisztrán az élvonalban. "Negyven évig vártam, kerestem ezt az alkalmat!" - kiáltja. Mikor megtudja, hogy a török sereg elmenekült, a húsvéti zsoltárverset imádkozza: "Ez a nap melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és vigadjunk azon!" 

A keresztes seregek 1456. július 22-én fényes diadalt arattak a török seregek felett, és ezzel közel ötven évre visszavetették a török támadásokat Magyarország határaitól. A hatalmas jelentőségű győzelmet egész Európa ünnepelte, de leginkább Callixtus üdvözölte a csata hőseit. A győzelem emlékére, még annak napján kiadott egy újabb bullát, amelyben a déli harangszót most már a diadal emlékére tette kötelezővé a templomokban. 

A pápai rendelet és a győzelem híre egyszerre érkezett meg Budára. Európaszerte hirdeti azóta is a déli harangszó a magyar fegyveresek diadalát és az európai összefogás emlékét.