"Lelkipásztorként két meghatározó élmény lepett meg. Az egyik, hogy érdemtelenül is milyen nagy tisztelettel fogadtak a hívő emberek, holott én is egy vagyok a föld cserepei között, törékeny és esendő. De nem engem tiszteltek, hanem azt, aki elküldött engem, az Úr Jézus Krisztust.

Magamnak mindig azt mondtam ilyenkor, hogy nagyon nagy szamár lett volna az a szamár, aki az Olajfák hegyéről lehozta Jézust, ha azt hiszi, hogy neki kiáltják a hozsánnát, neki lengetik a pálmaágakat, és őt tisztelik a lába elé terített felső ruhák. Nagy tisztesség Krisztus hordozónak lenni a mai világban, de ezt a feladatot alázattal kell hordoznunk és végeznünk, nem önmagunkra, hanem Krisztusra mutatva. 

A másik meghatározó élmény a gyalázkodás, ami Krisztusért ért. Mikor azt mondták, hogy „egy keresztyén embertől nem ezt vártuk”, „egy jó keresztyén ember ilyen és ilyen”. Ha olyan jól tudják, hogy a jó keresztyén milyen, akkor ők vajon miért nem azok? Mikor Krisztusért gyaláznak bennünket, tudnunk kell, hogy ez sem a személyünknek szól elsősorban, hanem a hitünknek és a hitünk urának, Jézusnak. Sokszor nehéz ezeket a próbákat kiállni, de mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Sokszor azt reméljük, hogy kivesz bennünket Krisztus a világból, vagy legalábbis külön kezel.

Valóban külön kezel, mert a gonosztól megőriz, de nem vesz ki belőle. Ha háborúság van, mi is szenvedjük, ha éhínség van, mi sem dőzsölünk, ha járvány van, nem megy el a házaink előtt. De mindezek felett a nyomorúságok felett, amit az önmagát szabadnak mondó világ magára és ránk hoz, győzelmesek vagyunk, nem roppanunk bele, hanem megőrizve hitünket megerősödve és győztesen kerülünk ki belőle."

Dr. Németh Tamás (Pápa)