Isten áldása és a próbatételek ereje - Vasárnapi istentisztelet

Bibliaolvasás:

„Az Úr mindenható: Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úr nevét, dicsérjétek az Urat, akik szolgái vagytok, akik ott álltok az Úr házában, Istenünk házának udvaraiban! Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges! Mert magának választotta Jákóbot az Úr, tulajdonává tette Izráelt. Tudom én, hogy milyen nagy az Úr, nagyobb a mi Urunk minden istennél. Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben. Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból. Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt. Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján. Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg: Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát. Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek. Uram, neved örökkévaló, Uram, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre. Mert igazságot szolgáltat népének az Úr, és megkönyörül szolgáin. A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban. Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak. Izráel háza, áldjad az Urat! Áron háza, áldjad az Urat! Lévi háza, áldjad az Urat! Akik csak félitek az Urat, áldjátok az Urat! Áldott az Úr a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az Urat!”

Zsoltárok könyve 135, 1-20

View on Vocaroo >>

Alapige:

„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.”

Zsidók 12, 15-17

Összefoglalás:

A prédikáció alapigéje a Zsidókhoz írt levélből (12:15–17) származik, amely Ézsau történetén keresztül arra figyelmeztet, hogy ne hajoljunk el Isten kegyelmétől, mert az áldást nemcsak megkapni, hanem megőrizni és megérdemelni is kell. Ézsau egyetlen tál ételért eladta az elsőszülöttségi jogát, és később hiába kereste könnyek között az atyai áldást, már nem kaphatta meg.

Az áldás fogalma rendkívül összetett. A református „Áldás, békesség!” köszönés is jelzi, hogy az áldás egy olyan felemelő, pozitív energia és erő, amely a mindennapi kapcsolataink alapja kellene, hogy legyen: nem versengeni vagy letiporni kell egymást, hanem támogatni. Vallási értelemben az áldás Isten kegyelmének, szeretetének és gondviselésének szakrális megnyilvánulása, amely közvetítőkön (egyházi személyeken, szülőkön) keresztül érkezik. Megnyilvánulhat anyagi javakban – mint az aratás sikere vagy a munka méltó fizetsége –, de ennél sokkal fontosabb a belső, lelki békesség, az egészség és az isteni oltalom. Hétköznapi értelemben pedig egy szerencsés helyzetet, jó adományt vagy egy döntés teljes körű jóváhagyását jelenti. Nyelvileg az „áld” igéből ered, ami a múltban az áldozatbemutatással is összekapcsolódott. Ma már nem állatokat áldozunk, hanem az időnket, erőnket és pénzünket adjuk oda, miközben Isten valójában csak a megnyitott szívünket kéri.

A tanítás központi gondolata, hogy a megpróbáltatások, nehézségek és krízisek maguk is „álruhás áldássá” válhatnak. Ennek négy fő oka van:

1. A jellem formálódása: A könnyű idők nem nevelnek erős jellemet; a fémhez hasonlóan az ember is a tűzben, a próbák során edződik szilárddá.

2. A látószög megváltozása: A nehézségek után (poszttraumás növekedés) az ember átértékeli az életét, elengedi a felszínes dolgokat, és megtanulja megbecsülni az egészséget és a családot.

3. Az empátia mélyülése: Aki maga is szenvedett, sokkal nagyobb együttérzéssel és vigasztalással képes mások felé fordulni, így maga is áldássá válik.

4. Új utak megnyílása: Egy-egy földi terv kudarca gyakran arra kényszerít, hogy olyan új irányba induljunk, amely végül elhozza a valódi boldogságot.

Jézus a Boldogmondásokban teljesen átértelmezi a világ logikáját: nem a gazdagokat és sikereseket, hanem a sírókat, próbákat átélőket és üldözötteket nevezi áldottnak, mert ők találnak rá Isten közelségére. A prédikáció azzal a buzdítással zárul, hogy tudatosítsuk, minden áldás Istentől származik. Nyissuk meg előtte a szívünket az Istentisztelet végén, és kérjük ezt a mindennapi erőt, oltalmat és békességet önmagunkra, családunkra és a gyülekezetre.