Hálaadó istentiszteletre készülök Gyorokra, a Lippa melletti szórványvidékre, ahol a felújított református templomért, a reménységben élő és munkálkodó hívekért adunk majd hálát Istennek.
Már egy jó hónapja, hogy készülök erre az alkalomra, pedig különleges feladatom nem lesz ott, csak, hogy együtt örüljek az örvendezőkkel. De mégis sokkal többet jelent számomra ez az alkalom.
Valamikor teológiai tanulmányaim első évfolyamának befejezése után néhány társammal úgynevezett "szórványmisszióra" jöttünk erre a vidékre. Ebből az itt eltöltött néhány napból emlékként sokminden megmaradt. A gyermekek, akik egy ideig velünk együtt táboroztak, játszottak a lippai parókián, a gyoroki finom fánk, a tó és a templom is, ahol egyik legelső szolgálatomat végeztem. Emlékszem arra az izgatottságra, ahogy a szószékre felmenet kinyitottam a Bibliámat, és izgatottságomban kirepült belőle az a cédula, melyre a prédikáció igehelye valamint az istentiszteleti énekek voltak feljegyezve. Hogy minden esetlenségem ellenére mégis minden jól sikerült az istentiszteleten az annak a szeretetnek köszönhető, amellyel az akkori huszonhatlelkes gyülekezet körülvett engem.
Soha nem felejtem a mosolyt, a kedvességet, a segíteni akarást.
Jó másfél évtized után ísmét Gyorokra készülök, hogy egy legyek azon emberek közül, akik hálát adnak Istennek azért a közösségért, amelynek tagjai nem mondtak le a jövőjükről, megmaradtak hitükben és hiszem azt, hogy abban a szeretetben is melyet az Istentől kaptak biztatni bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése