Az a színhelye a földi és a menyei világ találkozásának.
Sokan vannak, akik nem mernek odáig elmenni, mások egyáltalán nem is vágynak oda. Kevesen vannak, akik nem tudnak tényleges okok miatt oda elmenni, de mindenki arra hivatkozik, hogy ő menne, de nem tud többfelé szakadni.
Nagyon sok dolga van minden embernek, és dolgai miatt sokmindenre nem tud igazán ráfigyelni, de szeretne mindenről saját véleményt alkotni. Ezért, ha nem is jutnak el addig a csodálatos helyig: a Templom Kapujáig - ahol ez a mi anyagi világunk találkozik a Mindenséggel - mindenki véleményt alkot erről a helyről.
Tényleg sokminden történik ezen a helyen.
A szegény meggazdagodik, a beteg meggyógyul, a sánta szökdellni kezd, a néma énekel, a vak csodákat lát. Itt valóban a világ a feje tetejére borul.
De ha mégse történik így, akkor talán annak van igaza, aki mégsem ért a Kapuig? Sokak számára sokszor semmi sem történik.
A szegény meggazdagodik, a beteg meggyógyul, a sánta szökdellni kezd, a néma énekel, a vak csodákat lát. Itt valóban a világ a feje tetejére borul.
De ha mégse történik így, akkor talán annak van igaza, aki mégsem ért a Kapuig? Sokak számára sokszor semmi sem történik.
Ma a templomkapuban láttam valakit: egy embert, akit nem értenek meg, egy embert, aki saját magát sem érti, egy embert, aki csak ott van a Kapuban, eljött, mert így akarták.
Ott állt a kapuban, ahol döntéseket hoznak az emberek.
Menjenek be? Ha bemennek találkozhatnak a mennyei hatalommal, s egy órára talán ők is ennek a Hatalomnak a részesei lehetnek. Akkor másképp láthatják azokat, akik kint rekedtek. Nem úgy, ahogy eddig látták őket.
Menjenek be? Ha bemennek találkozhatnak a mennyei hatalommal, s egy órára talán ők is ennek a Hatalomnak a részesei lehetnek. Akkor másképp láthatják azokat, akik kint rekedtek. Nem úgy, ahogy eddig látták őket.
Szóval ott állt az ember. Számára nem az volt a kérdés, hogy bemenjen-e. Volt aki a szegényt látta benne, volt aki a gazdagot. Egyesek gyengének látták, mások azt, hogy túl erős. Volt aki vaknak, némának, mindenre közönyösnek vélte, másnak pedig az volt a véleménye, hogy mindenbe beleüti az orrát.
És az ember ottvolt a Kapunál. Neki be kellett mennie abba a másik világba, ahol mindenkit ugyanolyan jól ismer, gondolataikat látja, nehézségeikkel azonosul, önzésüket félreteszi, gyengeségeiket, hibáikat elpalástolja (hiszen ugyanolyanok, mint az övé), és mindenkit egyformán szeret.
Ez a szeretet mondatja vele el saját félrelépéseit, gyengeségeit, hibáit, elesettségét, hogy maga példáján keresztül hívjon másokat is a Kapuba állni. A két világ összefonódásának a kapujába. Ahol bár mindenkiről és mindkét oldalból lehet rosszat mondani, de mégis bárki megnyithatja a kaput, és bemehet rajta: egyik világból a másikba, anyagi szegénységből a lelki gazdagságba, kudarcból a sikerbe.
Ez a szeretet mondatja vele el saját félrelépéseit, gyengeségeit, hibáit, elesettségét, hogy maga példáján keresztül hívjon másokat is a Kapuba állni. A két világ összefonódásának a kapujába. Ahol bár mindenkiről és mindkét oldalból lehet rosszat mondani, de mégis bárki megnyithatja a kaput, és bemehet rajta: egyik világból a másikba, anyagi szegénységből a lelki gazdagságba, kudarcból a sikerbe.
Az ember ott áll most is a kapuban és várja, hogy nyíljon az.
Talán neki.
Talán neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése