Szalontán a híres Csonkatorony már régóta csak nevében viseli környékbeli
testvéreinek sorsát.
Úgy, hogy itt megállás
nélkül haladok tovább
a Fekete-Körös
völgyén felfele Belényes-szentmiklósig.
Amíg a romokig
érnék, most épp csak
megpillantani van
időm a tenkei
gyülekezet
öregotthonát, megható
példáját a testvéri
gondoskodásnak és
szeretetnek.
Bélfenyéren először a
református imaház
előtt kell elhaladnom,
és jól esik látni az udvaron épülő gyülekezeti házat.
A római katolikus plébánia és a mellette álló volt felekezeti
iskola udvarán gyermekzsibongás hallatszik. Marci papbácsi árvái játszanak, önfeledten.
Amott az öregek, itt az árvák szeretete győz a romok felett.
Boldog az a falu, melynek utcáit
felveri a gyermekzsivaj.
Így érkezem meg
úti célomhoz, a Fekete-Körös
jobb partján fekvő
településre,
Belényes-szentmiklósra.
A falu előtt kell
felkapaszkodnom a
torony dombjára. Két falu
határán festői magaslaton
áll a pálos kolostor
templomának tornya.
Monumentális épületek
nyomait sejteti ez a
dombtetői magaslat, és az
is lehet, hogy már a pálos
rend itteni megtelepedése
előtt is állhatott. Úgy
tűnik, hogy a romokból
ítélve még tatárjárás előtti lehet.
A település ősi, Árpád-kori templomának torony-maradványa
ez a "Csonka-torony", mely a tatárjárásban elpusztult itteni egyház mementója.
Itt teljes a
csend. Alattam a falu, mellettem a helyi románság temetője, és innen már egészen jól sejthető
a Fekete-Körös festői szorosa. Ezt a fennsíkot a természet ura is kastély- és kolostorhelynek
teremtette.
Miski György írja, hogy az alapításakor még magyar lakosságú községből mára
jószerivel teljesen eltűnt a magyarság, soraikat leginkább a tatárok és a törökök ritkították, a
maradékot pedig a beözönlő románság olvasztotta be. 1880-ban már csak 12 magyar él, 1910-
ben 21, 1941-re már csak 4. Nem is csoda, hiszen az 1800-as évek elejétől a település a görög
katolikus egyház birtoka.
A magyar historikusok szerint a
Fekete-Körös völgyi magyarság a kora Árpádkorban
telepedett meg, Anonymus szerint
Tuhutum és unokája a nemzetségével.
Lakóhelyeiket a folyóvölgy közelében,
láncszerűen helyezték el. Ott, ahol a Fekete-Körös
a Poklos pataknál a síkságra lép, a mai
Belényesszentmiklós falu feletti lapos
magaslaton
1972-1982 között a régészettől
már egy évszázada számon tartott romokat
tártak fel. Egy tekintélyes méretű, 10x28
méteres alapterületű udvarház állott itt a 11.
század közepétől: döngölt agyag- és
kőalapokra égetett téglából emelt hosszú,
csarnokszerű épület, amelynek hosszanti
falához kétoldalt fából rótt melléképületek
csatlakoztak. Ettől északra, 150 méterre, a monostor impozáns romjai alatt az udvarházzal egykorú udvari kápolna maradványai kerültek
elő. Az udvarház és a kápolna a rétegviszonyok és leletek (11. századi edények, cserépüstök)
tanúsága szerint 1050-1070 között épült. Az együttes minden valószínűség szerint a Béla vagy
Géza uralkodása idején épült
hercegi "vadászkastéllyal" azonos.
A legkorábbi épületegyüttes talán
az 1091. évi kun betöréskor sérült
meg.
Meglehet, hogy még Álmos
herceg dukátusa idején, de
legkésőbb a 12. században az
udvarházat részben korábbi
alapjain, részben kibővítve, belső
terét nagy pillérekkel tagolva
építik újjá, a kápolnát pedig
egyetlen pilléres karzattal
kibővítve templommá alakítják át.
A 13. században a királyi curtis a
közeli Széplakon udvarházzal bíró
Borsák birtokába került. A sokáig
IV. László király kedvelt hívei
közé tartozó Borsák a palotát tovább bővítik, a kis templom helyén pedig, részben annak régi
anyagából, nagyszabású monostort emelnek, melynek már csak egy tornya és az alap egy
része látható.
Zsisku János nemrég elhunyt belényesi papköltő szavaival búcsúzom a Fekete-Körös völgyétől, a lelket melengető tájtól:
Köszönöm Uram azt, hogy életem
Én itt élhetem le a végeken.
Jobbról hegyek, a Bél-zerindi fal,
Átellenben a hókucsmás Bihar.
Én itt élhetem le a végeken.
Jobbról hegyek, a Bél-zerindi fal,
Átellenben a hókucsmás Bihar.
Csütörtökön bezsong az utcazaj,
Itt móc beszéddel vegyül a magyar.
S míg hangosulnak ott kint a szavak,
A Vers kiömlik, mint búvópatak.
Hogy vigasztalja a szétszórtakat.
Itt móc beszéddel vegyül a magyar.
S míg hangosulnak ott kint a szavak,
A Vers kiömlik, mint búvópatak.
Hogy vigasztalja a szétszórtakat.
(Vetési László: Romok között is jövendő - Utazás Bihar és Arad megye templomromjainál)
* Belényesszentmiklós - Sânnicolau de Beiuș, Sólyom (Șoimi) községhez tartozó falu Bihar megyében, 2011-ben 122 lakossal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése